Fügeszövetsségek megválasztása étkezési módhoz｜frissítve, szárított és feldolgozott változatok különbségei

Az isabella-fügét gyakran csak az édes íz alapján választják ki, azonban ez azt eredményezheti, hogy a felhasználás pillanatában „nem az elvárt textúrá"-val szembesülnek. Az alkalmazás módja – friss fogyasztás, hosszú távú száraz tárolás vagy dzsemként illetve kompótként való feldolgozás – meghatározza, hogy mely gyümölcstulajdonságok kedvezőek. Jelen cikk a friss fogyasztásra, szárítására és feldolgozására alkalmas fajtákra jellemző tendenciákat, valamint a választásnál figyelembe veendő szempontokat rendszerezi.

Milyen alapon dől el az alkalmasság

A fajták használati célokhoz való megfelelősége főként négy tényezőtől függ: a cukortartalomtól, a víztartalomtól, a héj vastagságától és a húsz szilárdságától. A magas víztartalmú, szaftos gyümölcsök friss fogyasztásra alkalmasak, de szárítása időigényes. Ezzel szemben a szilárdan záródó húsú, magas cukortartalmú gyümölcsök szárítása után intenzíven koncentrálódott ízzel rendelkeznek. Az feldolgozásra való alkalmasság értékeléséhez az meghatározó, hogy a gyümölcs a héjával együtt főzve nem omlik szét, valamint hogy az aciditás és az édes ízek egyensúlyban vannak.

Friss fogyasztásra alkalmas fajták

A friss fogyasztásra alkalmas fajták közül azok a kedveltek, amelyeknek vékony a héja, zamatos a húsuk, és amelyek elfogyasztásakor édes ízek és aroma terjednek szét. A Japánban széles körben termesztett Masui Dauphin nagy gyümölccsel rendelkezik, szaftos, és a friss fogyasztásra szolgáló standard fajtaként ismert. A fukuokai eredetű Toyomitsuhime magas cukortartalommal és olvadó textúrával rendelkezik, amely a teljesen érett gyümölcsöt közvetlenül élvezni kívánó friss fogyasztásra alkalmas. A Brown Turkey vékony héjával könnyen kezelhető, és kezdőknek választható fajtaként is megállja helyét friss fogyasztásra szánt egyetlen fa termesztéséhez.

Szárazságtűrő fajták

A szárításra kiválasztott fajtáknak szilárd húsuk van, magas cukortartalommal rendelkeznek, viszonylag kis- és középméretű termésűek, és jól fejlett maggal bírnak. Az európai és amerikai hagyomány szerint a száraz fügekészítésre használt Adriatic, Kadota, Black Mission és a pollináció igénylő Calimyrna a legjellegzetesebb példák, amelyek szárítás után is megőrzik ízüket. A szárítás részletes módszereit a Szárított fügek készítése cikkben mutatjuk be.

• Az alacsony vízfelvételű és szoros húsú fajták rövidebb szárítási időt igényelnek.
• Az olyan fajták, amelyeknek magas a cukortartalma, szárítás után könnyebben megtartják az intenzív édességet.
• A vékony héjú fajtákat szárítás közben könnyen megsérülnek, ezért a szárítási módszerre ügyelni kell.

Feldolgozásra alkalmas fajták

A lekvárkészítéshez vagy kompóthoz hasonló hőkezelést igénylő feldolgozáshoz olyan fajták az ideálisak, amelyek jó savasság-egyensúllyal rendelkeznek és a főzés során nem esnek szét könnyen. A hidegtűrésről ismert Celeste és Chicago Hardy fajták stabil termést adnak és megbízható termésmennyiséget eredményeznek, ezért a háztartási termesztésben is könnyen kezelhetőek, ha nagyobb mennyiséget szeretnének feldolgozni. A konkrét elkészítéshez lásd az Ábrafügetepertő elkészítése című cikket. A nagy terméshozamra képes Violette de Bordeaux és Ronde de Bordeaux fajták is jól alkalmasak arra, hogy az élvezetlenül felhasznált gyümölcsöket feldolgozzák.

Több célra egy fán belül élvezhet

Amikor csak egyetlen fügefát termesztünk a kertben vagy cserépben, érdemes olyan sokoldalú fajtákat választani, amelyek frissen is kellően édességűek, és a felesleges termés szárítható vagy feldolgozható, így nincs pazarlás. Az olyan fő fajtákat, mint a 桝井ドーフィン vagy a とよみつひめ, az a nagy előnye, hogy amikor a betakarítás csúcsidején több termés születik, mint amennyit frissen meg lehet enni, könnyen át lehet térni tárolási módokra, mint a szárítás vagy főzés.

Ha bizonytalanság mutatkozik a felhasználásnak megfelelő fajta kiválasztásában, érdemes a fajtaatlaszsz segítségével összevetni a hússzín és cukortartalom tendenciáit, vagy a közösségi fórumot megkérdezve megtudni a gyakorlatban termesztők felhasználási módszereit. Frissfogyasztásra, szárítottra vagy feldolgozásra alkalmas fajta kiválasztásával a betakarított gyümölcsöket teljes egészében, pazarlás nélkül ki lehet használni.